Amikor igazán öröm anyának lenni
Van ugye az a mintegy húsz év, amikor ők vannak a középpontban. Gyakorlatilag minden szabadidőnket velük töltjük, ha pedig valami csodás véletlen folytán mégsem, akkor állandóan azon jár az agyunk, hogy „vajon minden rendben van vele?” vagy „jaj, mit csinálhat most! biztos kihasználja az alkalmat valami huncutságra!”
Aztán eljön az a pont, amikor elszakadnak – elvágják még azt a láthatatlan köldökzsinórt is, ami mostanáig mindig hazavezette őket hozzád, az ölelő karjaidba. Ennek egyszerre csak vége lesz: kiröppennek, hogy megismerjék a nagybetűst, hogy valami igazán egyedülállót alkossanak, hogy örökre beleírják magukat az emberiség történetébe. Tűzoltók lesznek, katonák, vagy ha a szebbik nembe tartoznak, akkor egyedülálló karriert futnak be, és megállják a helyüket a mi professzionális világunk minden terén. Te pedig megtanulsz nélkülük élni. Megtalálod azt a hobbit, amiben végre kiteljesítheted az egyéniségedet, és kitöltheted az utánuk hagyott űrt. Megismerkedsz néhány örök szerelmükkel, és van, akit aztán sajnálsz, hogy nem ő lett végül az igazi.
Aztán a nagylány/nagyfiú beérkezik, és azt gondolja, ideje megalapítani a saját családját, saját gyerekkel, és ennek első lépcsőfokára lép. Úgy dönt, hogy megvan az a másik ember, akivel mindezt megvalósíthatja: megházasodik.
Te meg csak állsz, kezedben a saját kezűleg, most ünnepélyes keretek között átadott meghívóval az ujjaid között, és azon gondolkozol: hogy lehet, hogy már itt tartunk? Mikor röppent el az a rengeteg idő a születésétől, amíg óvtad, védted, felnevelted – ő pedig felnőtt?
Ezen morfondírozol, a szavad eláll egy picit. Egy perc eltelik ebben a meghatott csöndben és hirtelen bevillan a kép, igazán öröm anyának lenni.
Aztán visszatérsz a jelenbe: a praktikus éned átveszi az uralmat a nosztalgikus felett. Agyadban a fogaskerekek elkezdenek kattogni: a gyereknek a legszebbnek kell lennie, minden házasulandó közül ki kell tűnnie! Hol vegye a ruhát, miket kell átgondolni az esküvőszervezés során? Persze a próbára mindenképpen együtt kell menjetek! – mikorra jelentkezzetek be? Mi legyen a nászajándék, milyen nászutat javasolj nekik? Melyik a legtökéletesebb helyszín, mi a legmegbízhatóbb ételszállító cég? Égsz a vágytól, hogy belevesd magadat a szervezésbe, ontod a jó tanácsokat, mi mindenre figyeljenek oda a gyerekek az esküvőszervezés során.
Akik hirtelen félbeszakítanak: te csak nyugodj meg, ők mindenre gondoltak, intéznek mindent, minden a legjobb kezekben, minden halad a tervek szerint. Neked pedig nincs is igazán más dolgod, mint kitalálni: mit viselj te ezen a csodás eseményen? Amiben nem nézel ki örömanyának, inkább nővérnek. Amiben elegáns vagy, ünnepi, de azért látszik, hogy mennyire büszke vagy a gyerekre.
És talán megpróbálod ellesni, milyen is lesz az az esküvői ruha, hogy titokban azért szerezz magadnak egy olyan kiegészítőt, ami (akár színben, akár anyagban de bármi más egyébben) azt sugallja finoman, indirekten, hogy bizony az az oltár előtt szégyenlősen, de annál boldogabban pironkodó fiú/leány neked köszönheti a szépségét. Meg persze azt is, hogy elérkezett ez a nap az ő életében is, és hogy ennyire csodálatosra, megismételhetetlenre sikeredett. Igazán öröm anyának lenni.
