Vége a kapcsolatnak?

Új út

Vége a kapcsolatnak? Vajon mikor van vége, mikor merjük kimondani és tényleg akkor van vége? Nem, nem akkor van vége egy kapcsolatnak, amikor hangosan kimondjuk, hogy vége. Bizony már sokkal előbb befellegzett neki, csak még nem tudatosult bennünk.

Vége a kapcsolatnak
Vége a kapcsolatnak?

Mikor van vége a kapcsolatnak?

Az elszakadás első jelei még nem is tudatosulnak bennünk, de már bizony utólag látjuk, bizony voltak jelek. Sokan észre sem veszik, de egy ideje már nem azonosak a célok, nem egy irányba haladnak partnerükkel. Ezek az emberek, nemtől függetlenül automatikusan igyekeznek többet tenni, mint párjuk, ösztönösen óvják és védik a már megrengeni látszó sziklaszilárdságot.

Eltelik egy idő és nem veszik észre, hogy már csak az Ő céljuk az, hogy egybetartsák a kapcsolatot, a másik közönyösen éli napjait oldalukon. Nem néz rá, nem figyelmes, nem érdekli mi történt a másikkal. Lapos, semmitmondó válaszok és semmi visszairányuló kérdés. Kényszeredett mosoly, majd rögtön mással történő elfoglaltság.

Vége a kapcsolatnak

Vége a kapcsolatnak

Nincs közös cél, közös hullámhossz, közös érdeklődés. Mindenki járja a maga útját, egyre kevesebb együttlét. Kötelező feladatok fog összeszorítva elvégezve és alig várjuk, hogy végre kikerüljünk a másik látóköréből és végre azzal foglalkozzunk, amivel mi szeretnénk. Igen, itt már régen vége a kapcsolatnak. Miért nem merjük kimondani?

Sokan nem mernek véget vetni a kapcsolatuknak, félnek a jövőtől, félnek a magánytól. Félnek az újtól, a bekövetkezendő változástól. Mentegetik magukat: még nem állok készen, még nincs itt az ideje. Jobbat úgy sem találok, örökre egyedül maradok.

Vajon igazuk lehet?

Ezek az emberek méltatlanul élik tovább az életüket. Pedig nem kéne. El kell engedni mindent, ami már nem tesz boldoggá. Az ember boldogságra született és csak önmagán múlik, hogy ez teljesül- e. Nehéz dolog a megszokott komfortzónát elhagyni, sokan meg sem próbálják. Nem adnak saját maguknak lehetőséget erre. Pedig az úton egyedül is lehet haladni, nem kell a terhet mindenáron a vállunkon cipelni.

Mondják bátraké a szerencse, Mondom azoké, akik lehetőséget adnak önmaguknak.

Új út
Bátraké a szerencse vagy azoké, akik elfogadják és beengedik azt?